Tehát mégis…..

2007 május 18. | Szerző: Twisk |

 Ha lesz időm és energiám, talán egyszer majd leírom, hogy miért volt nehéz szabadulni a házasságnak nevezett pokolból. De most azt gondolom, hogy talán az utolsó utáni pillanatban szálltam ki belőle. Évekig azt hittem nincs kiút, de már tudom, hogy a kétségbeesés kreativvá tesz. Terveztem ezt már régen, csak nem mostra és nem így. De az élet közbeszólt. Vagy a Sors? Van olyan, hogy véletlen? Vagy ha van is, Gondviselés a neve? Nem tudom mit gondoljak. Most veszem csak észre, szerény kis merengéseim immáron már nyitott kérdésekké alakultak. Nyilván mindenkinek más a véleménye. Szabad azt is. De ha hited nincs, sokkal gyengébb vagy. Hány problémát söpörtem a szőnyeg alá avval, hogy jó az Isten, jót ad……
Ha megálltam volna gondolkodni, sehol nem tartanék. Ha azt keresném még mindig, hogy ki a felelős, ki a vétkes, talán még mindig az önsajnálat jó kis langyos pocsolyájában pancsikolnék.

Mert nem tudom ki hogyan van vele, de nekem néha olyan jól esik sajnálni magamat! 🙂 Szegény-szegény kicsi én! Bánt ez a csúnya világ….
Még sirdogálok is mostoha kis sorsom felett. Aztán elunom. Mert mindig rájövök, hogy bár nagyon jó, de felesleges. Sehová nem visz. De a kutya fáját!
Ki tud engem jobban sajnálni, mint én magamat???
Én még soha nem mondtam magamnak, hogy : “Figya…. ebben most momentán nincsen egészen igazad!” . És mindig nagyon-nagyon megértem magam. :)))

Cserébe van egy barátom. Ill. nem egy van, de ez egy kiemelten. Egy férfi ember, aki mintha a lelkem testvére lenne. Mérhetetlenül szeretem. Csak Tesónak hívom, semmi másnak. Na, őt például kerülöm ilyenkor. Bosszantóan másképp látja a dolgokat és rettentően igaza van. És ez felháborító.:) Egy kicsit sajnálgat, és aztán azt mondja: “Hugi! És arra gondoltál már, hogy……?”
És ami ilyenkor következik….. Hááát, az maga a tömény igazságeszencia. Tisztelem és szeretem. Megköszönöm a Sorsnak, hogy mellém vezérelte.
Amikor kiszomorkodtam magam, mindig be kell látnom, hogy igaza van.

Ő az élő példája annak, hogy a tanultságnak és a bölcsességnek vajmi kevés köze van egymáshoz. A környezetemben kilószámra vannak diplomások, tele adatokkal, ismeretanyagokkal….. De minden bölcsesség híján. Tesó egyszerű asztalos. Én nemes egyszerűséggel Pumukli nyomán Farontóbogárnak hívom. De ha gondban vagyok, igazi nagyban – és nem olyan önsajnálós jaj-jaj nekemben – akkor hozzá fordulok. Ő nem tanácsot ad, hanem elmondja, hogy mit gondol. És a fene egye meg, mindig kiderül, hogy vannak dolgok, amiket nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagytam. Az előző bejegyzésem a csodákról szólt. Tesó maga is egy csoda. Neki ezt soha el nem mondanám….. De itt, a blog bejegyzései között van helye az őszinte elismerésnek. Nem azért, mert nem tisztelem kellően, hanem azért, mert a csodálatomat mindig elutasítja.

De ezt utasítsa el ha tudja! :)))