Sosem jó semmi?

2007 június 3. | Szerző: Twisk |

 A régi Piramis nóta: “ha volna két életem….” De nincs egy van összesen. Nem is olyan régen, ennél sokkal nagyobb problémara kerestem megoldást. Egy darabig azt hittem nincs is….. És volt. Pont erre ne lenne? A párom veszélyes….. Addiktív. Minél több időt töltünk együtt, annál többet lennék vele. Tudom nem volna szabad meg miegymás, de szeretem. Annál nagyobb boldogság nincs, mint amikor az orromat a nyakába fúrom és beszívom az illatát. De. Vannak kötelességeim. Esély arra, hogy együttéljünk zéró. Mert ott a két gyermekem. Velük is kell lennem. Ha nem vagyok velük, szétszed a lelkiismeretfurdalás. Ha a kedvesem nélkül vagyok, akkor a hiányától és a boldogtalanságtól szenvedek. Mi a fészkes fenét csináljak? Egyszerre nem tudok velük lenni. Csak egy van belőlem. Tanácsot nem kérek. Ezt is nekem kell megoldanom. Ki kell találnom. De az az érzésem, hogy csak úgy tudom megoldani, ha megint beáldozom magamat. Ebből viszont elég volt 18 év. A nyár picit talán könnyebb lesz. Nappal a gyerekkel, este a párommal. De meddig lehet ezt bírni? A drágám mindig azt mondja: “tudod, hogy szeretlek”. Tudom. De nem a tudat kell, hanem az érzés. Ahogy magához ölel és megsimogat. Nélküle csak fél vagyok. De a gyerekeknek sem jó. Azért /is/ rúgtam fel a házasságom, mert azt akartam, hogy nekik is jó legyen. Jobb lett, ez tény. De nem tökéletes. Van olyan egyáltalán??????