Nem az én érdemem…..

2007 június 14. | Szerző: Twisk |

 “Hogyan választ az Úr anyát a fogyatékos gyermeknek?– részlet Erma Bombeck írásából –

1988-ban csaknem 100 000 asszonynak született fogyatékos gyermeke.

Gondoltak már arra, hogy vajon az Úr hogyan választ anyát a fogyatékos gyermekeknek?

Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.

– Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.

– Frederick, Marjorie: leány, védőszentje: Cecília.

– Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.

Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:

– Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.

Az angyal kíváncsiskodik:

– Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!

– Éppen azért – mosolyog az Úr. – Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.

– De lesz-e hozzá elég türelme? – kérdezi az angyal.

– Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel.

Figyeltem ma ezt az asszonyt. Megvan benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együttélnie, és ez nem könnyű dolog.

– De Uram, talán nem is hisz benned!

Az elmosolyodik:

– Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.

Az angyal levegőért kapkod:

– Önzés??? Hát az önzés erény?

Az Úr bólogat:

– Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy ,,mama!”, csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.

– És ki legyen a védőszentje? – kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.

Az Úr elmosolyodik:

– Elég ha adunk neki egy tükröt…”

 

 

 

A fiam Asperger szindrómás……