Jobb híján

2011 március 29. | Szerző: Twisk |

 Ha egyszer könyvet írnék, az csak beszélgetős könyv lenne, életeket mesélnék el benne. Meghallgatom ezeket a nőket és szinte mindig tűnődésre késztet a sorsuk. Miért élnek úgy, ahogyan? Miért csinálják? Itt van pl. Edit. 

Edit ma 50 éves, igazi régi arisztokrata családba született. Felmenői között országbírók és csupa th-s meg y-os emberek. A gyerekkori emlékeiben őrzi azt azt időszakot, amikor még cselédjük is volt. A családra nem csak a kék vér volt jellemző, hanem a tanultság, intellektus is. Ennek okai nyilvánvalóan egyszerűek, az ő családjuk megengedhette magának a gyermekek taníttatását, későbbi pozícióba juttatását. Ide született Edit. Régi arisztokrata nagyszülők, elszegényedett értelmiségi szülők. Edit nem egy zseni, átlagos képességekkel, átlagos testi adottságokkal. A család legidősebb gyermeke, van még egy húga és egy öccse. A tanulás sosem volt erőssége, de kitartással és szorgalommal (no meg némi apai hátszéllel) sikerült szert tennie egy pedagógus diplomára. Ebben a hivatásban tevékenykedik azóta is, nem jobban és nem rosszabbul, mint az átlag. A húszas évei elszaladtak, és azt vette észre: egyedül van, nincsenek a környékén férfiak. A család és a barátok egy darabig próbálkoztak a kommendálással, de Edit bizonytalansága mindenkit elijesztett. Kettősséget sugárzott: részint az arisztokratikus öntudatot, részint pedig a komplexusokkal teli szorongást. A környezete hamar értésére adta: kevés vagy. Nem vagy sem túl szép, sem túl okos. A család döntött a sorsáról, ő lesz a vénlány, aki otthon marad és idős szülei támasza lesz. Edit elfogadta a döntést, hiszen ha ijesztette valami, akkor az az önállóság gondolata volt. Mindig megmondták neki, hogy mit és hogyan csináljon, ha egyedül kellett döntést hoznia, azonnal pánikba esett: miért teszik ezt vele, úgy is csak elront mindent? Napjait a munka és a család töltötte ki, a szórakozást a zene és az olvasás jelentette. A házimunkában sem jeleskedett, de nem is kellett, hiszen azt a család idősebb nőtagjai látták el. Egy napon megtörtént a csoda, bemutatták neki Lajost. A férfi igazi törpediktátor volt, arroganciával leplezte hiányosságait. Hamar rájött, Editet neki teremtette az Ég, nála is gyengébb és kiszolgáltatottabb. Bevetett mindent és hamar célba ért, a nő neki adta féltve őrzött kincsét. A család mély megdöbbenésére esküvő és gyermekáldás következett. Edit úgy érezte rá mosolygott végre a szerencse, párt talált, családot alapított. Családi segítséggel vásároltak egy lakást és ott próbáltak meg önálló életet teremteni maguknak. Lajos hátterét három nő adta, egy mártír édesanya és két nővér. Edit hamar szembesült vele, ő most is csak kiszolgáló személyzet, elvárják tőle, hogy új családja kedvére tegyen, kiszolgálja őket, süssön-főzzön, minden hétvégén vendégeket fogadjon. A mama beteges volt, állandó speciális diétát követelt, a sógornők pedig különleges kiszolgálásra vágytak. Nem sokban különbözött ez a régi életétől, azt gondolta ez így jó, így helyes. Lajos miután megszerezte amire vágyott – egy odaadó nőcselédet – hamar felfedte valós énjét, a jellem gyenge akarnokot. Edit bármit tett csak kritikát és szidást kapott. A férje csak degradálóan szólt róla, a füle hallattára szapulta mindenkinek. Folyamatosan erősítette benne a tudatot, miszerint ő semmire nem jó, örülhet, hogy van egy megértő férje, aki megengedi, hogy mellette éljen. A szexualitás sosem volt tökéletes, ezért Edit úgy gondolta ez nem több, csak kötelesség. Ha Lajos úgy kívánta (minden szombat este) hűségesen teljesítette asszonyi feladatát. Öröm és érzelem nélkül. Napjai így teltek, hétköznap munka, hétvégén templom és család. Már nem is gondolkodott azon, h. mit vár el ő maga önmagától, arra törekedett, hogy megfeleljen annak, amit tőle elvárnak. Nem asszonnyá, hanem cseléddé vált az évek folyamán, olyanná, akinek hallgass a neve, hiszen trampli és értéktelen. 30 év kitartó kondicionálás meghozta az eredményét. Aztán Lajos továbblépett az élet sűrűjében, zugivóvá és szenvedélybeteggé vált. A család minden pénzét eljátszotta, forgott a kártya és a vesztőgép. Ha kellett, kilopta Edit pénzét a táskájából, ha kellett éjszaka kiosont az automatába és kiürítette a számlát. Edit egy napon azt vette észre, hogy úsznak az adósságban. Tartoznak a villannyal, a fűtéssel, a közös költség hátralék már perrel fenyegeti őket. Lajos eleinte tagadott, Editet vádolta indokolatlan pazarlással. A család is belépett a képbe. Nem azért, hogy segítsenek, hanem azért, mert egyik fél értékrendje és renoméja sem engedhette meg az eladósodást. Segítettek, de ez a lépés sarokba szorította Lajost. Feltételt szabtak: kezeltesse idült alkoholizmusát és játékszenvedélyét. Természetesen megígérte, de ravaszul átlátta, a helyzet megoldására megint Editre van szüksége. Előkapta hát régi sármos énjét és megpróbálta az asszonyt könyörgésekkel és ígéretekkel meglágyítani. Edit lelkében mindig élt egy homályos hálaérzet, hiszen ez a férfi szabadította meg a vénlány sorsától. Újra beadta a derekát és Lajos cinkosává vált, hibáit és botlásait ezentúl már ő takargatta a család előtt. Lajos újra biztonságba érezhette magát, a szerepe a végére ért, újraéledt a törpediktátor. Közben a gyermekük felnőtt. Egész életében azt hallotta és látta, anyja értéktelen, csak arra jó, hogy kiszolgálja a család értékes tagjait, például az apját és őt. Felvette a lenéző stílust és az apja másává vált. Neki is minden járt. Edit ma 50 éves. Mit is tehetne? Elválni? A vallása sem engedi. Szembeszállni a férjével, gyermekével, családjával? Sosem volt képes rá. Egyedül mindent újrakezdeni? Honnan venne ehhez erőt? Mit tehet hát? Marad Lajossal, alázatosan szolgálja a családot és csak néha bizonytalanodik el: biztos, hogy neki csak ennyi jár? Ereje lépni nincsen, lehetősége szinte semmi. Éli az életét napról napra így tovább.

Jobb híján………